A globális nyugdíjalapok vagyona 2001 óta, az akkori 15 ezer milliárd dollárról évi átlag 6 százalékos emelkedést mutat. A teljes nyugdíjvagyonhoz az Egyesül Államok 59%-kal, Japán 12%-kal, míg az Egyesült Királyság 9%-kal járul hozzá – derül ki a jelentésből.

Az eszközök értékben bekövetkezett növekedés ellenére, a nyugdíjalapok mérlege globálisan gyengülést mutatott tavaly, a kifizetések növekedése miatt.
A nyugdíjalapok vagyona a globális GDP 72%-át tette ki tavaly, szemben a 2010-es 76%-kal.

„Az emberek valójában meglehetősen sok pénzt fizetnek be a különféle nyugdíjalapokba, vagyis komolyan hozzájárulnak a globális nyugdíjrendszer finanszírozásához” – közölte Carl Hess, a Tower Watson globális befektetési igazgatója egy interjúban.

A befizetéssel meghatározott (defined contribution, DC) nyugdíjalapok vagyona a hét legnagyobb piacon – Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Japán, Hollandia, Kanada, Ausztrália és Sváj – a globális nyugdíjeszközök 43%-át tették ki tavaly év végén, szemben a 2005-ben mért 41%-kal, illetve a 2001-es 38%-kal. Az elmúlt 10 évben a DC alapok vagyonának összetett éves növekedési üteme (CAGR) 8%-os volt, szemben a járadékkal meghatározott (defined benefit, DB) alapok 5%-os növekedésével.

A hét legjelentősebb piacon az alapok vagyonán belül a kötvények aránya 40%-ról 37%-ra csökkent az elmúlt 16 évben, míg a részvények aránya ugyanezen időszak alatt 8 százalékponttal, 41%-ra zsugorodott. Az Egyesült Államokban a részvények aránya 10 év alatt 65-ről, 44%-ra csökkent, míg az Egyesült Királyságban ezidő alatt 67-ről 45%-ra, ezen belül egyedül 2011-ben 10 százalékpontos csökkenés volt megfigyelhető a részvények portfolión belüli arányában.

Hess szerint nem valószínű további jelentős változás a fix hozamú eszközök portfolión belüli arányában, hozzátéve: a nyugdíjalapok a részvény portfoliójuk „globalizációjára” törekednek. Az alternatív eszközök felé történő elmozdulás nem meglepő, a diverzifikáció fokozódása pedig egyenesen jó hírnek számít. 1995-höz képest az alternatív eszközök aránya a hét legnagyobb piacon 5%-ról, 20%-ra emelkedett.

A piaci volatilitás, valamint az egyes országok államcsődjével szembeni kockázat tudatosság a hihetetlenül nehézzé teszik az eszközallokációt, és a hosszú távú kockázatcsökkentés, valamint a rövid távú piaci lehetőségek kihasználása közötti prioritás felállítását – véli Hess.